Lú

  2005. augusztusában került hozzánk Lú a vadászgörény. Persze ez most kivételesen nem az én ötletem volt, hanem a páromé, aki igen be volt indulva, hogy neki egy ilyen kis kedvenc kell. De akkor biztosan még nem volt tisztában, hogy egy vadászgörény nem arrol szól, hogy csak bent van a ketrecben egész nap és amikor nagy ritkán kedvem van hozzá akkor foglalkozok is vele!  A másik a ketrec tisztán tartása! Ezért nagyon szépen kérek mindenkit, hogy jól gondolja át a vadászgörény vásárlást!                                        Na mindegy az én kis gondom az állatok, hisz vannak csincsillák is 4 db,de most ne menjünk bele, mert ez most a Lúról szól! Nem bánom, hisz Ő nagyon aranyos és örök játékos! Már el se tudom képzelni nélküle az életemet, mint ahogy a párom nélkül sem!

  Lú érkezése,nagyon eseménydús volt ,pláne ,hogy nagyon harapós kedvében járt, mert tényleg durva sebek voltak a kedvesem kezén:) (jaj ahogy visszaemlékszem) Kb. két hét alatt tudtuk leszoktatni a harapásról, de viszont a szobatisztaság az 3-4 nap után már ment, hozzáteszem olyan helyről hoztuk ahol kinti ketrecben voltak és nem volt alomtál, szóval azt sem tudta ,hogy mi az, de ment neki!

Ő fiú,és általában a fiúkról azt mondják ,hogy lustábbak, hát mi kifogtuk az örök vírgoncot,mert nagyon ritka ha kicsit is nyugton van. Ez is azt bizonyítja , hogy minden görény más és más személyiség! A Lú vadas színezetű, nagyon szép kis feje van, és imádja: a függőágyát, a kaját, a szomszédba  sétálást, a szerdát( akkor Ő is szerepjátszik velünk kis testvérével Izisz-szel), a játékot, a csipogos reklám csírkét, szerintem:), és mindent ami csipog és pattog, ja és a macskákat és kutyákat harapdálni, meg a Csiniéket szeretné vacsira:))!

Szerintem röviden ennyi, ha eszembe jut vlm. úgy is leírom!

Bob és Sunyi!

Ők mind a ketten albínó fiúcskák! 2006.nyarán kerültek hozzánk,pedig csak egyett akartunk, de megláttuk Őket és még ráadásul tesók is, nem volt szívűnk az egyiket otthagyni! Igy kettővel jöttünk haza:)

Sunyikát elég hamar sikerült leszoktatni a harapásról,kb fél óra,és engem többet nem harapott meg, de sajnos Bob még a mai napig is harap, igaz engem csak nagyon ritkán, de ha más oda akar nyulni egyből kap! Bobnak mindig van mondanivalója, és mindig kinyílvánítja örömét, egy sór makogással és ugrándozással!:) Nagyon muris olyankór!

Sunyika meg szintén játékos és makogós, de nem annyira mint Bob! Viszont Ő érzelgősebb, mindig ad puszit is!

Hát egyenlőre ennyit róluk!